Egykori iparóriás van visszatérőben Szatmár megyében, amely több mint 2000 ember számára biztosított megélhetést. A szelestyehutai (Poiana Codrului) üveggyár világhírű volt minőségi áruiról és különféle üveg dekorációs termékeiről, amelyeket a ’90-es évek elején gyártottak nagy sikerrel. A Borválaszút községben található Sticom üveggyár valamikor a nemzetközi piac elismert tagjaként meghatározó szerepet töltött be az üveggyártásban. A gyár rögtön a rendszerváltás után dinamikusan elkezdett fejlődni, ami a biztos megélhetést jelentette a borválaszúti lakosoknak, sőt a szomszédos községekből Máramaros megyéből is voltak állandó munkásaik.

„Annakidején a gyárnak külön buszjáratai is voltak, amelyekkel érkeztek a munkások, hiszen három váltásban folyt a munka. A térségből mindenhonnan érkeztek ide emberek. Az egyik legnagyobb foglalkoztatónak számított, állandóan kellettek az alkalmazottak, hiszen mindig volt munka.” — mondta Bârseuan Ovidiu, a község alpolgármestere.

A sikertörténet 1990 után elkezdett hanyatlani, az új ügyvezetők inkompetenciája, a szabad gazdasági piac, valamint bizonyos érdekkörök miatt a gyár lassan de biztosan a csődszélére került, majd bezárva kapuit. Egy 200 éves múlttal rendelkező intézmény merült feledésbe. Az üvegfújás mesterségét 1801-ben dokumentálták először Szelestyehután, amely egyre népszerűbb mesterség lett a helyiek körében, majd a mindössze egyetlen kemencével rendelkező műhely időközben egy hatalmas gyárrá nőtte ki magát.

A hivatalos dokumentáció szerint Szelestyehután már 1801-ben működött üvegfújó műhely, amely a helyi vidékkel együtt gróf Károlyi Alajos tulajdonát képezte. (…) A kezdetekben, mivel a térségben még nem voltak üvegfújó mesterek, a Károlyiak hét sváb családot telepítettek be Ausztriából és a történelmi Csehországból, Bohémiából” — olvasható Borválaszút község monográfiájában.

A községben most újra felvillant a remény, hogy az üveggyár egykori dicsőségét visszaállítsák. Hat évvel ezelőtt egy helyi lakos elszántsága, határokat nem ismerve esélyt adna ismét a szelestyehutai iparnak. A Sticom üveggyár új tulajdonosa Merișca Mircea pár évvel ezelőtt elhatározta, hogy a gyár romjaiból újrateremti mindazt, ami egykor kedves volt mindenkinek a községben. Meggyőződése, hogy még mindig él a régi üvegfújó mesterek és művészek szelleme a faluban, mindössze egy erős löketre van szűkség, hogy a gyár ódon falai között egy régi hagyomány ismét életre keljen.

„Itt dolgoztam a gyár bezárásáig, több mint 20 évet. A családunkban ez már hagyománynak számított, hiszen az üveggyárban dolgozott édesapán és nagyapám is. 2010-ben eldöntöttem, hogy újranyitom a gyárat. Éveket dolgoztam Németországban, majd hazatérve minden félretett pénzemet a szelestyefalui üveggyártásba fektettem be.” — mondta Merișca Mircea.

Az új tulajdonos összesen 200 000 eurót fektetett be a vállalkozásába, amely az elmúlt időszakban nyereségessé vált. Úgy gondolja, hogy a parlagon heverő üveggyárból sikerült ismét egy nyereséges vállalkozást indítania. Ez a siker szerinte annak is köszönhető, hogy tökéletesen ismeri a szakmát és tudja azt, hogy mi a kemény és fáradtságos munka.

„Bárki befektethetett volna 200 – 300 ezer eurót. Bizonyára lettek volna olyanok a községben, vagy akár a megyében, akik megengedhették volna maguknak ezt az összeget. De ahhoz, hogy ezt a vállalkozást valaki sikerre vigye, elengedhetetlen a szakma ismerete, hogy lépésről lépésre tudja, hogy mindez hogyan épül fel. Mivel itt dolgoztam tisztában voltam ezekkel a mechanizmusokkal, illetve némi szakirányú kapcsolatokkal is rendelkeztem.” — nyilatkozta a tulajdonos.

Jelenleg ötvenen dolgoznak a gyárban, ők azok akik egyrészt még a emlékeznek a 25 évvel ezelőtti hőskorszakra és elviselik a forró kemencék közelségét, mert számukra is öröm egy-egy különleges tárgy elkészítése.

„Poharakból készítünk el a legtöbbet, illetve különféle üvegből készült háztartási eszközt, tálakat, hamuzókat. Ezek nem hétköznapi termékek, úgy gondolom, hogy ezek az üvegből készült tárgyak már a felsőkategóriát szolgálják ki. Gyártunk még dekorációs tárgyakat, vázákat, cukorkatartókat, valamint kerti dekorációkat is. Ezek nem szalagmunkák, mivel többnyire rendelésre dolgozunk.” — mondta Marta Ardelean, a gyár gazdasági igazgatója.

„Az itt gyártott termékek 90 százaléka külföldön kerül értékesítésre, a nyugat-európai piacon, hiszen az ottaniak azok, akik megengedhetik egy ilyen termék árát. Még az Amerikai Egyesült Államokba is exportálunk, mint annakidején mielőtt még bezárt volna a gyár. Romániában kevés termék marad, mindössze azok amelyeket a nagyobb pincészeteknek gyártunk, vagy a pálinka termelőknek. De megtörténhet az, hogy a jövőben létrehozok egy online üzletet, ahonnan vásárolni lehet az országon belül is.” — mondta Merișca, akinek a jövőbeli tervei között szerepel még az energiafogyasztás csökkentése is, mivel a gyár havi gázszámlája eléri a 100 ezer lejt. Reméli, hogy lehetősége nyílik a további fejlődésre, illetve arra hogy minél több ország ismerje meg a romániai üveggyártás legpatinásabb termékeit.