Szatmárnémeti új központjának egy jellegzetessége a közigazgatási palota szomszédságában lévő  „csavart fa”, azaz egy japán akác, amelyet sok-sok évvel ezelőtt egy ott lakó zsidó férfi ültetett, az akkor még zsenge ágacskákat összefonva. A különleges fa mára már a város olyan jellegzetes pontja lett, mint a villanyóra vagy a Tűzoltótorony, mindenki tudja, hol található, sokan gyönyörködnek benne – de történetét csak nagyon kevesen ismerik. Több mint 8o évvel ezelőtt ültette egy, a botanikában szerelmes zsidó férfi a kertjébe – hiszen akkor ott még nem az új központ, hanem Szatmárnémeti  hatalmas zsidó negyede terült el, a fa pedig túlélte, szerencsésen átvészelte  nem csak a világháborút, de a negyed lebontását és az új központ betonmonstrumainak felépítését is.

„A zsidó negyed azon részén a jobb módú kereskedők laktak, egyikük pedig olthatatlan szerelemre lobbant a botanika iránt: hatalmas és különleges kertje volt ott, ritka növényekke, de sajnos csak ez az egyetlen fa maradt meg. ’44-ben a zsidókat Auschwitzba deportálták, házaikba mások, máshonnan jöttek költöztek be, végül a ‘7o-es években az egész zsidó negyedet lebontották s kezdték el tervezni-építeni az új központot helyébe. Úgy tűnik, a csavart fa az új központot megtervező Nicolae Porumbescunak is nagyon megtetszhetett – s tervezési szempontból valószínűleg nem is volt zavaró helyen – , hiszen külön figyelt rá és megóvta.” – magyarázza Pop Felician, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója. A fa botanikai szempontól is egyedinek minősül, a szakemberek nem tudnak más, hasonló példányról – igaz, nem is létezhet ugyanilyen sehol máshol, hiszen egy sok-sok évtizede elhunyt férfi fantáziájának a csodálatos műve, aki féltő gondoskodással fonogatta össze a még zsenge ágakat és alakította a törzset – egyedi növényt teremtve. A 8o éves különlegesség a város egyik látványossága lett, az ide érkező vendégeknek, sőt, néha még a hivatalos küldöttségeknek is megmutatják – de a város mindenkori vezetői is féltő gondoskodással törődtek vele, kovácsolt vas védőráccsal óva a rontó kezektől, természeti emlékművé nyilvánítva. „A japán akác, mint fafajta nem számít ritkaságnak, Szatmárnémetiben is több példány van belőlük – ezt a fát azonban ágainak formája teszi nem csak különlegessé,  teljesen egyedülállóvá is az egész országban, s ennek egyfajta elismeréseként 1995-ben természeti emlékműnek nyilvánították. Azt nem tudjuk,  hogy csak a fizikai beavatkozásnak, azaz az ágacskák összefonásának, vagy esetleg valamiféle genetikai beavatkozásnak is köszönhető a különlegesen csavarodó törzs.” – mondja a környezetvédelmi ügynökség szakembere, Man Ioan.

A csavart fa mellett elhaladók közül szinte senki nem tudja, nem ismeri a történetét, de senki nem tud úgy elmenni mellette egyetlen évszakban sem, hogy legalább egy pillantást ne vetne rá, s ne állapítaná meg újra és újra: milyen érdekes és szép különlegesség.