A világ a mentőautó kormánya mögül. „Nem szabad felbosszankodnom a forgalomban … az adrenalin bennünk marad”

HomeHirek Magyarul

A világ a mentőautó kormánya mögül. „Nem szabad felbosszankodnom a forgalomban … az adrenalin bennünk marad”

Hajdu Ferenc József hat éve dolgozik a Szatmár Megyei Mentőszolgálatnál — egész élete a kormánykerékhez kötődik és nem is igen tudja elképzelni, hogy

Új divat az „állatbarátok” körében. Az ócskapiacon rakják ki megunt állataikat
Magyar Lóránd: be kell vinnünk a köztudatba a „Szatmári termékek” brandjét – ez csak társulással lehetséges
Hogyan tesznek szert a szatmári egyetemisták egy kis plusz pénzre az UNTOLD fesztivál ideje alatt?
Ne puteți ajuta cu un share, un like sau să ne trimiteți știri pe WhatsApp!

Hajdu Ferenc József hat éve dolgozik a Szatmár Megyei Mentőszolgálatnál — egész élete a kormánykerékhez kötődik és nem is igen tudja elképzelni, hogy bármi mást csináljon a nyugdíjazásig még hátralévő 15 évben. Mindig vonzották a mentőautók, erejük és magabiztosságuk, mellyel felülkerekedtek a közutak forgalmán, de nem gondolt arra, hogy egyszer ő is ilyen járművet fog vezetni. Hosszú évekig profi sofőrként dolgozott, kamiont és taxit vezetve, s hat évvel ezelőtt próbálta meg szerencséjét a mentőszolgálatnál.
„Nagy váltás volt a kamionfülkéből mentőautó kormánya mögé ülni, s három évbe telt, mire valóban rohamkocsin dolgozhattam. A Szatmár Megyei Mentőszolgálat gépparkjában többféle mentő létezik, van a betegszállító mentőautó, amelyen csak egy gépkocsivezető dolgozik — valamennyien ott kezdtük, s csak három év elteltével kerültem át a rohammentőre. Természetesen ez idő alatt különböző kurzusokat és képességfelmérő tesztet végeztem el. Sok lépésből áll az út, amíg mentősofőr leszel. ” – magyarázza Hajdu Ferenc. Soha nem tartotta számon a háta mögött lévő kilométereket, de több tízezer kell legyen, hiszen szinte naponta beül a szirénázó jármű kormánykereke mögé. S ez a több tízezer kilométer nem volt mindig könnyű és gondtalan, mert a vijjogó sziréna és fényjelzés nem mindig tudja biztosítani azt a szabad utat, amelyre szükség lenne.
„Külső szemlélőként könnyű munkának tűnik, de nem éppen annyira az. Mikor majd’ 4 tonnás monstrumot vezetsz 100 – 120 km/órás sebességgel a zsúfolt utakon, nagyon figyelmesnek kell lenned mindenre, ami előtted, melletted és mögötted történik. Nem szabad felbosszankodnom vagy mérgelődnöm — minden körülmények között meg kell őriznem a nyugalmamat és főleg higgadtságomat. Hatalmas nyomást jelent számomra a tudat, hogy a mentői hordágyon fekvő beteg ember életet tőlem függ. Idővel persze valamelyest hozzászoksz ehhez a nyomáshoz, tudod, hogy higgadtnak kell maradnod és vigyáznod a betegre, a mentőcsapatra, és az úton közlekedőkre. Sajnos sem a fényjelző, sem a sziréna nem garantálja, hogy simán, nyugodtam átvághatsz egy kereszteződésen vagy előzhetsz … Az emberek nem figyelnek, mobiloznak, maximális hangerőn zenét hallgatnak, rengeteg minden egyébbel vannak elfoglalva, mintsem a mentőre figyeljenek. Ráadásul sokaknak fogalmuk sincs a KRESZ-ről és nem is tudják, mit kell csináljanak, amikor mentővel találkoznak — legtöbben lehúznak balra vagy megállnak az út közepén, miközben a törvény azt írja elő, hogy minél inkább jobbra kell lehúzódniuk és egyben lassítaniuk is. ” — mondja a mentősofőr. Hozzátéve ugyanakkor azt is: most már szinte előre tudja-látja, milyen manővert fog alkalmazni az előtte haladó járművezető abból, ahogyan az vezet. Vélemény szerint a külföldi rendszámú gépkocsikat vezetők (azaz vagy külföldiek, vagy külföldön élő hazánkfiai) tisztelik leginkább a mentőautót és adják meg a teljes elsőbbséget számára. Ők azok, akik képesek szinte az árokba lehúzni, hogy a mentő haladhasson.
A mentősofőr munkája nem ér véget a riasztás helyszínére érve, az útközben felgyülemlett stressztől és adrenalintól gyorsan, pillanatok alatt meg kell szabadulni, hogy aztán a csapat többi tagjával közösen megkezdhesse az elsősegélynyújtást. „A mentőcsapattal nem csak együtt dolgozunk, de kiegészítjük egymást, mindegyikünk pontosan tudja, mi a dolga, feladata. Én nem csak vezetek, azaz elszállítom a segítséget a riasztás helyszínére, de a mentésben is részt veszek — tudnom kell, hogy mozdítsuk a beteget/baleset sérültjét; tudnom kell megfelelően felcsatolni a nyakmerevítőt, a törött végtagok sínbe tenni, a sérültet megfelelően elhelyezni. Különböző tanfolyamokon tanították meg mindezeket.” – magyarázza Hajdu Ferenc.
„A mentőcsoport minimum három főből áll: mentősofőr, asszisztens és orvos, akik csapatmunkát végeznek. S a szakmai felkészültség mellett a beteg iránti empátiára is szükség van. Általában ugyanazokkal a csapattagokkal dolgozunk együtt és erre szükség is van, hiszen már ismerjük egymás mozdulataik, sokszor már egy szempillantásból is tudjuk-értjük, mit akar és mit fog csinálni a másik. Nagyon keveset beszélünk, tudjuk teendőinket, feladatainkat és a lehető leggyorsabban végezzük el azokat.” – teszi hozzá Tarţa Lucian orvos.

Ne puteți ajuta cu un share, un like sau să ne trimiteți știri pe WhatsApp!