Dr. Virgil Enătescu pszichiáter egy jól ismert, és elismert személyiség úgy hazai, mint nemzetközi tudományos körökben, miután egész életét, napjainkig a tanulásnak és a kutatásnak szentelte.

Az orvos hét könyvet, egy monográfiát és 350-nél több tudományos publikációt jelentetett meg, részt vett 140 orvosi konferencián, idehaza és külföldöm egyaránt, úgy, hogy munkásságát Szatmárnémetiben folytatta, ahová a 70-es években kinevezték.

A közelmúltban helyet kapott a New York-i Tudományos Akadémia kétszáz éves fennállását ünneplő tagokról szóló kiadványban is.

„Nagyon meglep, hogy nem találkoztam ebben a kiadványban románokkal, a fiamon kívül, aki pszichiátriai előadó Temesváron. Alvin Toffler jövőkutató, aki a jövőbeni társadalmakról írt nagyon sokat, alig egy hete hunyt el. Nagyon rosszul érintett engem is, ugyanis sok írását olvastam. Ezelőtt nagyjából 20 évvel azt írta le, hogy egy információhajhászó társadalom megszületése van küszöbön. És lám itt vagyunk, bekövetkezett. Most feltesszük a kérdést, a képesítésnek és az ismereti szinteknek miért nincs meg a bilaterális kapcsolatuk? Romániában minden fordítva működik.

Például, én vagyok a romániai orvosi informatika úttörője, amit úgy Európában, mint az egész világon elismernek. Erről kaptam most visszajelzést is, az Egészségügyi Világkongresszustól is, amelyet Sau Paulóban tartottak meg. Minden orvos csodálkozott, hogyan lehet valaki, orvos létére elismert ezen a területen. Egyszerű, ismerem az egészségügyi rendszert. Jöhet bármilyen informatikus nem fog tudni vele kezdeni semmit” – mondta Enătescu doktor.

A New York-i Tudományos Akadémia fokozott figyelemmel követi azon tagjainak munkásságát, akik hozzájárulnak a társadalmi fejlődéshez, és az országok közti információcseréhez, ezáltal gyorsítva fel a társadalmak közeledését egymáshoz.

„1996 óta vagyok a New York-i Tudományos Akadémia tagja. Ide tartoznak a világ különböző területein tevékenykedő legnagyobb elmék, így minden új érték, ami a világon létrejön, Amerikában összpontosul. A kezdetekben az egyetemekről és kongresszusokról toborzott tagokat az akadémia. Akik gyakran jelentek meg valamilyen tudományos publikációval meghívást nyertek, ha megfeleltek különböző kritériumoknak tagokká is válhattak. Ami nagyon lényeges, ezek az emberek szakterülettől függetlenül rengeteg ismeretet cserélnek egymással, szimpóziumok, konferenciák, kerek-asztal beszélgetések és egyéb tudományos összejövetelek keretében, Ázsiától Amerikáig, de legtöbben azért mégis Amerikából vannak” – mesélte tovább Virgil Enătescu.

Bár már 20 éve tagja a Tudományos Akadémiának, a szatmári orvos soha nem vett részt még egyetlen kongresszuson az említettek közül. A közelmúltban Cambridgebe kapott meghívást, a világ neves tudományos személyiségeinek találkozójára. Ez immár az ötödik alkalom, hogy meghívást kap erre a találkozóra, de valószínűleg ez lesz az utolsó is, ugyanis ha valaki sorozatosan elutasítja az összes felkérést, többé nem kapja meg ezt a megtiszteltetést.

„Én soha nem voltak köztük. Nem megyek, mert nincs rá pénzem. Túl drága. Azt hogy odamenjek, azért hogy végig a hotelben üljek, nem tehetem meg, ugyanis ők engem és minden résztvevők sokra becsülnek. Az ottani professzorok világa más. Jobban becsülik őket, úgy a szellemiekben, mint anyagilag is.

Meghívást kaptam Cambridgebe, az éves tudományos találkozóra. Öt alkalommal hívtak meg, én pedig öt alkalommal nem mentem el. Ezért meg is mondták nekem, ha a jövő évi találkozóra sem megyek el, többé nem kapok meghívást. De hogy mehetnék oda? Ott mindenki tele van pénzzel, kiváló öltözékben, minden szempontból pontra téve, és meg beállítok, mint egy… Na, mindegy.

Egy ilyen helyre, ahol ennyi kitüntetést és elismerést osztogatnak legalább 3000-4000 euróval a zsebben kellene megjelenni. Az Államokban talán valamivel kevesebb is elég, de oda is pénz kell, már csak az utazásra is.” – folytatta Enătescu.

Mindezekről lemondva, a neves tudós hálás azért, hogy akik őt megkeresik, elismerik elméleteit és munkáját. A New York-i Tudományos Akadémia évkönyvében megjelent publikációja büszkeségre ad számára okot, hiszen Romániából csak ő, és a fia azok, akik helyet kaptak ebben a kiadványban.

„Azok, akik már nem leveleznek, vagy nem fizetnek tagsági díjat nem tagjai tovább az Akadémiának. De mindezek mellett folyamatos aktivitásra is szükség van, publikálni kell, vagy tudományos szimpóziumokra kell dolgozatokat beadni. Ők pedig szerte a világról begyűjtik ezeket, majd megnézik kinek küldik ezeket tovább. Nemrég Izraelben, Tel-Avivban volt egy nagyszabású konferencia, ahol az „Orvos-beteg párbeszédről” értekeztek. Bukarestben én is szerettem volna az orvosokkal ilyesmiről tárgyalni, de visszautasították. Inkább úgy döntöttek Dumitru Constantin katonaorvos könyvét támogatják.” – tette még hozzá az orvos.

Fia, Radu Virgil Enătescu, az első számú követője és folytatója az édesapja pszichiátriai-tudományos munkásságának, a depresszió és főként a szülés utáni depresszió témakörében.