Szatmár megyében jelent meg először Romániában az afrikai sertéspestis nevű betegség, amely emberre ugyan nem, ám a házi sertésre vagy a vaddisznókra igen veszélyes. Az igazi vészt viszont a vírusos megbetegedés nagyon könnyű, gyors terjedése jelenti, amely most akár az egész romániai sertésállományt veszélybe sodorhatja.

„A megfelelő, gyors, határozott fellépés hiánya, a ma sem létező pontos mezőgazdasági és állategészségügyi stratégia és a gazdák nem megfelelő informálása vezetett oda, hogy az afrikai sertéspestis veszélyezteti az eddig felívelőben levő romániai sertéstartást. Állatok ezreit kell leölni a betegség terjedésének megfékezése érdekében, sőt, a mezőgazdasági területek termésének az elpusztítása is szóba került” – mondja Magyar Lóránd Szatmár megyei parlamenti képviselő.

Főleg vaddisznók, de ember is terjeszti

Az afrikai sertéspestist elsősorban a szabadon mozgó vaddisznók terjesztik, valószínűleg általuk került a vírus az országba és terjedt hihetetlen gyorsasággal, úgy, hogy már a Duna deltája és környéke a legfertőzöttebb terület. Mára pedig az ember is hatékony vírushordozóvá vált, s bár nem betegszik meg, akár nagy távolságra is magával viheti a fertőzést. Emellett az ellenőrzés nélküli sertés-kereskedelem is egyre inkább hozzájárul a továbbterjedéshez.

„A 2017-es, első megjelenése alkalmával meg lehett volna állítani a sertéspestis terjedését, csak azoknak az országoknak a megfelelő stratégiáját kellett volna követni, akik sikeresen vették fel a harcot a vírussal. Litvániában például a fertőzési gócpontok 50 kilométeres körzetében kiirtották a sertésállományt és egy évig tilos volt háztáji gazdaságokban sertést tenyészteni. Ez segített a betegség terjedésének megfékezésében” – magyarázza az állatorvos végzettségű parlamenti képviselő. Románia egy másik stratégiát követett: a beteg állatokat ölték meg, a környezetükben pedig vizsgálatokat végeztek, hogy továbbterjedt-e a betegség.

Érdek fűződött a betegség terjedéséhez?

A sertéstenyésztők között terjengenek olyan hírek, melyek szerint gyógyszer és fertőtlenítőszerek gyártóinak érdekében állt a betegség terjedése, ahogy sokan sejtették a néhány évvel ezelőtti madárinfluenza esetében is. Ám míg a szárnyasokat érintő betegséget sikerült kordában tartani, a nagyon könnyen fertőző afrikai sertéspestis kezelése kicsúszott a „szakemberek” kezéből.

Ami tény, hogy a nagy valószínűséggel Ukrajnából Szatmár megyébe bekerült vírus terjedni kezdett, megállíthatatlanul, míg eljutott a déli megyékbe is. Ezzel pedig a probléma megkettőződött. Erdélyben és a déli megyékben ugyanis nagyban különbözik a háztáji sertéstartás. Míg Erdélyben kisgazdaságokban, disznóólakban, ellenőrzött körülmények között élnek a sertések, az ország másik felében szabadtartásban élnek és szaporodnak, néha keveredve a vaddisznókkal is. Ez az oka, hogy az ország keleti részében könnyebben kezelhető a pestis terjedése, és emiatt válik a betegség járvány megállításán dolgozók, hogy külön kell kezelni a két régióban kialakult helyzetet.

Az állatorvosok és a sertéstartók szerint a hatóságok egyszerűen nem reagáltak és ma sem reagálnak megfelelő operativitással a betegség megjelenésére. Egy elhullott állat megtalálásától két napba telik a vizsgálatok elvégzése, majd akár egy hét is eltelik a helyzet kezelésével foglalkozó bizottságok megalakításáig.

Az afrikai sertéspestis első megjelenésétől egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hatékonyan lépjenek fel a betegséggel szemben, és a fertőzési gócpontok több kilométeres körzetében kiírtsák a sertésállományt. Drasztikus ugyan a módszer, de hatásos. Azzal lehet vitatkozni, hogy a gazdák kártérítésére szánt 8 lejes kilónkénti ár elégséges-e vagy sem, de a lényeg most a vírus terjedésének a megfékezése.

Operatív fellépés kell

„Úgy gondoljuk, hogy az egyetlen megoldás az opeatív fellépés minden esetben, amikor a betegség feltűnik valahol – lehetőleg a régió sertéstartási szokásainak figyelembe vételével. A mezőgazdasági minisztériumnak új kártalanítási rendszert kell kidolgoznia, melyen keresztül méltányos, a piaci árnak megfelelő kártalanítást kapnak a leölt állataik után a gazdák, illetve a vadásztársaságok” – mondja Magyar Lóránd RMDSZ-es parlamenti képviselő, a mezőgazdasági bizottság tagja.

A vadászok szerint is hibás döntések sora vezetett a fertőzés terjedéséhez: egy ideig ugyanis nem lehetett vadászni vaddisznóra, hogy ezzel ne segítsék a betegség terjedését. De etetni sem lehetett az állatokat, emiatt pedig azok a megszokott életterükhöz képest jobban szétszóródtak – és vitték magukkal a fertőzést is.

A sertéspestis megjelenésének gazdasági vetületei

A betegség jelenléte természetesen nagyban befolyásolja az állatokkal való kereskedést is. A veszélyesnek, fertőzöttnek ítélt megyékben gyakorlatilag a helyi állategészségügyi igazgatóság dönt arról, hogy egy sertéstelep eladhatja-e az állatokat más megyékbe. Ennek kapcsán pedig furcsa döntések is születnek. Szatmár megyében az egyik kocatelep nem kapta meg az eladásra vonatkozó engedélyt, míg egy tőle 20 kilométerre fekvő igen. Vagy éppen az ország egyik legfertőzöttebb megyéjében, Konstanca megyében az ország egyik legnagyobb sertéstelepe is szabadon, állategészségügyi engedéllyel adhat el malacokat Románia összes megyéjének – erre pedig a mezőgazdasági szaksajtó is felhívta a figyelmet.

A mezőgazdasági minisztériumnak hamarosan döntenie kell, vélik sokan. A kérdés: a háztáji gazdaságokat helyezik előtérbe, vagy az intenzív tenyésztőket, a több tízezer sertést nevelő nagy farmokat. Mert most mindkét ágazatot támogatják kormányprogramok által, ám valószínűleg az afrikai sertéspestistől csak az egyik ágazatot lehet megmenteni. Ehhez pedig a minisztériumnak egy határozott stratégiára lenne szüksége, mert ennek hiányában az egész romániai sertéstenyésztés veszélybe kerülhet.

Hazai helyett külföldi sertést vesznek és dolgoznak fel

Gazdasági szakemberek szerint ugyanis máris körvonalazódik a tendencia, miszerint a húsfeldolgozók egyre kevesebbet vásárolnak romániai tenyésztőktől, a külföldről behozott húst részesítik előnyben. Ezzel pedig Dánia, Németország, azaz a nagy sertéstenyésztő országok kerülnek lépéselőnybe, ezektől szerzik be a húsfeldolgozók az alapanyagot. Sőt: ezek az országok felvásárolják a romániai gabonát, sertést nevelnek, majd Romániának adják el az állatokat…

„Hasonló helyzet alakult ki Lengyelországban: a hazai, egészséges sertést egyszerűen nem akarták megvásárolni a feldolgozók. Ezt a helyzetet úgy oldották fel, hogy kormányrendelettel kényszerítették a feldolgozókat az országban nevelt sertések egy bizonyos arányú vásárlására – esetenként pedig szubvencionálták a vásárlást. Egy ilyen lépésre szükség van Romániában is” – magyarázza Magyar.

Még nem kezdődött meg a vaddisznók kilövése

Az állatorvosok a drasztikus és gyors fellépés mellett fontosnak tartanák a fő vírusterjesztőnek számító vaddisznók kilövését, illetve a kisgazdaságok fokozott ellenőrzését. A nagy sertéstelepek ugyanis saját érdekükből is fokozottan figyelnek az állatok egészségére, hiszen esetenként többezer állat kivégzését jelentené a felbukkanó betegség. Sokan a helyi állategészségügyi igazgatóságoknak is nagyobb döntési hatáskört biztosítanának, hogy azok azonnal lépni tudjanak már az afrikai sertéspestis gyanúja esetében.

A vaddisznók kilövése egyébként már több fórumon is szóba került, ám ez egyelőre nem megvalósítható. Az elejtett állatok – ha egészséges, ha nem – elégetett maradványait legalább két méter mélyre kell temetni. Ilyen gödrök ásásához azonban a vadásztársaságoknak nincs megfelelő eszköze, vagy komolyabb gépek bérlésére sincs anyagi fedezetük, hiszen esetenként akár 700-1000 vaddisznó is ki kellene lőnie egy-egy társaságnak. A vadászok ugyan kérvényezték a támogatást erre minisztériumi és prefektúra-szinten is, de egyelőre választ nem kaptak, így a vaddisznók irtása még nem kezdődhet meg.