Amikor azt mondod hogy Szibéria, akkor valószínűleg a hideg és az alacsony hőmérséklet jut az eszedbe, vagy a vadon és a nincstelenség és ez márpedig sokakban félelmet kelt.

Nincs ez így Attilával, egy Szatmárnémeti lakos aki elmondása szerint nagyon szereti és keresi a kihívásokat és úgy irja le magát mint egy kaland szerető ember. Ezeket összegezve, Attila rávette a fiát hogy közösen utazzanak el a messzi Szibériába.

” Már körülbelül két éve tervezzük hogy tegyük meg ezt a nagy túrát, de mindig halogattuk, mindig azt hajtogattuk hogy idén nem mert dolgozunk, majd aztán megyünk. Végül pedig idén sikerült ezt megvalósítani. Nagyon sok olyan barátom volt aki betöltötte az 50 esztendőt, én pedig azt mondtam hogy az összes munkából semmit sem viszünk magunkal, így tehát élvezni kell az életet és annak minden percét, mert a végén csak az emlékekkel maradunk. Így tehát idén úgy döntöttünk hogy megyünk. Van egy problémám, a szivem nincs teljes mértékben rendben, élhetek 50 évet vagy holnap meghalhatok, nem tudhatom, de én élni akarok és élvezni az életet. Tehát megyünk!” mesélte lelkesen Attila.

“Szibériát nem véletlenszerűen választottuk, többek szerint a legnehezebb és leg könyörtelenebb útvonal vezet oda, meg amúgy is egy szatmári ember sem jutott még el Ázsia leg keletibb pontjába, Vladivostokba. Attila és fia nagyon szeretné hogy ők legyenek az elsők akik ezt megteszik. Van viszont ennek az útnak ám egy lelki kötődése is, Attila nagyapja gyalog jött haza Szibériából a deportálás után.

” Nagyapám a 40es években volt deportálva, onnan pedig gyalog jött haza ez körülbelül kettő és fél évbe telt neki. Mindenki azt hitte hogy meghalt, még a temetés is meg volt szervezve, úgy hogy ő nem is volt jelen. Egyik este nagymamám ablakában kopogtatott, nagyim viszont nem engedte be, azt hitte hogy egy szellem. Nagyapám pedig ott aludt az ajtó előtt a küszöbön. Ha ő kibírta gyalok akkor mi is ki fogjuk bírni az utat autóval, a másik dolog az a katonaság, manapság ez nincs. Ez lesz most a kiképzés.” tette hozzá lelkesen a férfi.

Román érdekeltségü utak Vladivostokba voltak még de többnyire nyáron. A két kalandra vágyó szerint, az októberi indulás ideálisabb hisz így nehezebb az út és nagyobb a kihívás.

“Úgy döntöttünk hogy téli szezon kezdetekor induljunk, nyáron nem nagy a hőség és hosszú az út, ez nem egy akkora kihívás. Október 10én vagy 25én indulunk, attól függ hogy a vizumok milyen ritmusban vannak készen, hisz sok országon fogunk átmenni. Magyar papírokkal vágunk neki az útnak, román dokumentumokkal sokkal nehezebb lett volna, egy magyaroszági iroda oldotta meg nekünk ezeket. Nem lesz könnyű, 15-16 óra magasságában már sötét van, így tehát kénytelenek leszünk megállni és pihenni, mások akik ezen az útvonalon mentek azok vagy balesetet szenvedtek vagy sikeresen ütöttek el egy arra járó medvét vagy farkast.” számol be Norbert, Attila fia.

Ki van számolva, az út körülbelül 45 napot kéne tartson, de nem kizárt hogy a visszatérés több időt is vegyen igénybe. Benne van a pakliban hogy decemberben térnek vissza vagy akár karácsonykor.

” Nem tudjuk mi vár ott ránk, lehet az autóval lesznek gondok, lehet a papirjaink nem lesznek rendben, lehet a rendőrségen kell majd üljünk hogy hosszabbítás kérjük ami a tartózkodáshoz kell”. 27.000km hosszú az út, bármi megtörténhet, motiváltan megyünk majd és nem fogjuk feladni egy aprócska bökkenőnél. Még repülő jegyet sem vettük vészhelyzet esetén.” meséli Attila. Az autó amelyel az útnak fogunk neki vágni az még titok, nem szeretném még elárulni. Egy elemekkel ellátott autó lesz, amely biztosítja nekünk 48 órán át a kellő melegséget, abban az esetben ha az úton maradnánk az autóval. ”

Nem egy új autóról van szó, mert nincs mit kezdjünk ott vele, körülbelül 30 évet utazunk vissza az időben, új autókat meg nem tudunk javítani ott. Több kár lenne mint haszon ha az ottani üzemanyaggal tankolnánk meg az autót, nagyon rossz minőségü az ottani benzin.

Az autó amelyik minket szolgálni fog az több mint 15 éves, át kellet alakítani az autót, hátsó ülést kiszedni, dupla szenvedőket tenni. Megmondták hogy kénytelenek vagyunk fogalalást csinálni néhány hotelnél, majd azt aztán két vagy három naponta tusolni egy hotelnél. Amint metudták hogy mire készülünk, jöttek a szponzorok is. Sokan szeretnék a nevüket látni az autón, egy román zászlóval mellete. Az összes költség bármilyen javítás nélkül 8000 lejbe kerül.