Miközben mások számára véget is ért a nyár és a szabadság, Bertici Attila és fia Norbert számára most kezdődik el a szabadság. A úti cél nem lesz egzotikus, sokkal inkább kevésbé megszokott lesz. Apa és fia úgy döntöttek hogy összeszedik minden létező bátorságukat és hamarosan életük legnagyobb élményének vágnak neki. Nem kevesebb mind 27.000 km-es távot fognak megtenni az autóval, egész Vladivostokig, Szibérába.

“Október 15-én vagy 20-án fogunk indulni, nem tudjuk pontosan mikor, az utolsó vizumtól függ ez. De az 100% ban biztos hogy el fogunk indulni. Egy olyan kirándulásnak vágunk neki amit már két éve tervezünk és most érkeztünk ahoz a ponthoz amikor készen állunk. Ez egy olyan út amiről sokan csak álmodoznak, azok az emberek akik szeretik az élményt és a kalandokat. Mindenki a Maldiv Szigetekre megy, ám mi a hideget választottuk.” -meséli mosolyal az arcán Bertici Attila.

A Szibériába vezető út csöppet sem konnyű és nagyon kevés embernek van ám bátorsága és kellő felkészültsége hogy ezt az igen nehéz utat megtegye. Mindezeket belekalkulálva, ők ketten hamarosan életük kalandját fogják átélni.  Mindamellet hogy szeretnek turázni és kalandokat átélni, van egy másik indok amiért ők el szeretnének jutni Szibériába.

“Mindig is volt két ország amelyik lenyügözött, Amerika, ország ahová többször is eljutottam és Oroszország. Egy kaland amelyet túl kevés ember tesz meg. Van még valami, az én nagyapámat deportálták a háború után és ezek után is gyalog jött vissza. Két és fél év kellet neki, de sikerült. Ha neki sikerült akkor nekünk is sikerülni fog autóval.” -meséli Attila

Az oda vezető út igen csak nehéz, nehéz megérteni azt a két évet amelyikről Attila beszél, de teljes mértékben szükséges az a felkészülési időszak.

“Nagyon sok emberrel beszéltem, Kolozsvárról, Jászvásárból, magyarországi és olaszországi ismerős is próbált nekünk segiteni. Nem elegendő az hogy könyvekből szerezz informácókat. Fel kell készülni bármilyen váratlan dologra. Nem tudjuk hány kilómétert tudunk majd úgy megtenni hogy ne tankoljunk, mit tudunk majd enni, hányszor lesz majd lehetőségünk megállni wc szünetre. Csöppet sem lesz egy egyszerü út. Egy évbe telt mig a vizumokat megkaptuk.” teszi hozzá Attila

Bármilyen meglepő, egy kissebb személygépjárművel fognak útnak vágni, nem pedig egy terepjáróval

A konkrét nevet nem mondták el, ám egy biztos az autó egy kisebb autó lesz, semmiféleképpen egy terepjáró vagy ki tudja milyen más nagyobb személygépjármű. Ám ez az autó sok sok változtatáson fog átesni, a hátsó üléseket kénytelenek kidobni hogy majd az első két ülést hátra lehessen teljesen dönteni, hogy alvásra legyen alkalmas. A két kalandor úgy saccolja hogy az út körülbelül 45 napot fog majd tartani de ez nem teljesen biztos hogy ennyit fog tartani.

„Ahogyan azt korábban számitottuk egy 45 napos kirándulásról lenne szó, de akár 60 nap is lehet majd. Nem tudjuk milyen lesz a klima mikor indulunk, vagy ha sok lesz majd a havazás útközben. Számunkra ez nem egy verseny ezt élvezni szeretnénk teljes mértékben. Az összes pillanatát élvezni szeretnénk, mert ez számunkra egy teljesen egyedi élmény és valószinüleg meg is fog változtatni minket.”- meséli lelkesen Attila

Nem marad más hátra nekünk sem, csak annyi hogy mi is Attiláért és Norbertért szoritsunk, akik már nagyon várják az indulást.